„Mi az, mi embert boldoggá tehetne?” – kérdezi Vörösmarty Mihály A merengőhöz című gyönyörű versében, és nagyjából ugyanezt kérdezik a boldogságkutatással foglalkozó pszichológusok is. A kérdés egyszerű és örök, a válaszadás azonban, legalábbis tudományos igénnyel, nem is olyan könnyű.
Nem könnyű, már csak azért sem, mert a boldogság nem tudományos fogalom. A lélektannak azonban ezt a nem tudományos fogalmat sikerült megfoghatóvá tennie, mégpedig olyan, jól meghatározható mutatók segítségével – ilyen például a lelki közérzet és az élettel való elégedettség –, amelyek jól mérhetők és igencsak közel állnak ahhoz, amit a mindennapokban boldogságnak nevezünk. Ezekkel a mérési módszerekkel akár próbára tehetjük annak a közmondásnak az igazságát is, mely szerint a pénz nem boldogít.
Tényleg nem boldogít a pénz? A legtöbben úgy érezzük, a közmondás csak vigaszt próbál nyújtani azoknak, akiknek nem áll módjukban, hogy saját tapasztalataikra hagyatkozzanak…
Nos, számos országban mérték fel a lakosság lelki jó közérzetét, és az általános tapasztalat az, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokban az emberek általános boldogságszintje magasabb, mint a fejletlenekben. Ennek alapján azt mondhatnánk, hogy a pénz minden ellenkező híreszteléssel szemben igenis boldogít – csakhogy a kép ennél azért összetettebb. A jó gazdasági helyzetben levő országokon belül ugyanis egy bizonyos életszínvonal fölött már nem találjuk meg ezt az összefüggést! S ez a szint nem is túl magas: ha az embernek van hol laknia, van annyi biztos jövedelme, amennyiből alapvető kiadásait – például az élelmiszervásárlást – gond nélkül fedezni tudja, akkor anyagi helyzete és boldogságának szintje már teljesen független egymástól. Az átlagos szinten élők és a gazdagok közötti sokszoros jövedelemkülönbség nem tükröződik a lelki jó közérzet mutatóiban. Azoknak a körében, akiknek az életszínvonala eléri az említett küszöbszintet, már egészen más tényezők, például az egészségi állapot, a családi körülmények, a párkapcsolati folyamatok határozzák meg, ki mennyire elégedett az életével.
Ebből az következik, hogy a pénz csak azokat teszi boldogabbá, akik tűrhetetlen anyagi gondokkal küszködnek nap mint nap. Aki már elfogadható szinten él, annak az anyagi helyzet esetleges javulása bizonyára számos problémáját megoldja majd, ám boldogabbá aligha fogja tenni. Nem érdemes tehát a boldogabb élet reményét olyan – talán soha el nem érkező – eseményekhez kötni, mint a meggazdagodás. Főként, mert egészen egyszerű és semmibe nem kerülő dolgokról biztosan tudjuk, hogy javítják a lelki közérzetet!
Több pszichológiai kísérlet is igazolta például egy egyszerű boldogságkúra hatásosságát: egy hét alatt vigyünk végbe öt apró jó cselekedetet! Szinte biztos, hogy a hét végére boldogabbnak fogjuk érezni magunkat, mint amilyenek kezdetben voltunk. Kimutatták, hogy az is javítja az élettel való elégedettség szintjét, ha az öt jó cselekedetet nem egy hétre elosztva, hanem egyetlen napra időzítve teljesítjük. Sőt nemcsak jó cselekedetek alkalmasak boldogságkúra céljára, hanem a szokatlan dolgok is. Tegyünk egy hét alatt ötször olyasmit, amit egyébként nem szoktunk, és az eredmény nem marad el!
Természetesen az ember boldogsága, mint utaltunk is rá, sok tényezőtől függ, melyek egy részére nincsen ráhatásunk. No de miért ne tegyünk meg olyan apróságokat, amelyek mindentől függetlenül javíthatják lelki közérzetünket? A boldogságkúra nem olyan kísérlet, amelyre a tévéműsorokban mindig azt mondják: ki ne próbálják otthon! Ezzel nemcsak hogy szabad, de érdemes is kísérletezni.
