Képzeljük el, hogy egyszer csak fölébredünk, teljesen ébernek érezzük magunkat, ám képtelenek vagyunk megmozdulni, tagjaink nem engedelmeskednek akaratunknak, csak a szemünket tudjuk ide-oda forgatni. Érezzük, hogy valaki ismeretlen van a közelünkben, és furcsa nyomás nehezedik a mellkasunkra... Nos, ez a horrortörténetbe illő jelenet – bármilyen különös is – a valóságban egyáltalán nem ritka, az embereknek mintegy egynegyede legalább egyszer átélte már. A lélektan alvási paralízis – vagyis alvási bénultság – néven ismeri ezt a nagyon ijesztő, ám egészségügyi szempontból ártalmatlan állapotot. Az alvási paralízis legtöbbször 10 és 17 éves kor között jelentkezik először, és a lakosság mintegy 5%-ának életében később többször is ismétlődik. A bénultság, mely alkalmanként akár percekig is tarthat, részlegesen kiterjed a bordaközi izmokra is, ez okozza a nyomásérzést a mellkason. Gyakran látási és hallási hallucinációk is jelentkeznek, s mindezt erős félelem kíséri.

Mindazonáltal ez a különös jelenség nem betegség, valószínűleg az alvás különböző szakaszait szabályozó agyi mechanizmusok átmeneti zűrzavaráról van szó. Az alvás gyors szemmozgásokkal jellemezhető (úgynevezett REM) fázisában jelentkeznek a legélénkebb álomképek, melyeket szemünk mozgásával kísérünk. Ám a REM-fázis alatt a test más mozgatóizmai gátlás alá kerülnek – mondhatni: megbénulnak – alighanem azért, hogy ne kövessük egész testünkkel az álmok történetét, hiszen ez nagyon veszélyes volna. Az alvási paralízis alkalmával az ember felébred, tudatába beáramlanak a külvilágból származó információk, ám a REM-fázis alatti izomgátlás „elfelejt” kikapcsolni, sőt az álomképek termelődése sem áll le teljesen, és éppen ezeknek a képeknek a valósággal való keveredése eredményezi a hallucinációkat.

A régmúltban sokszor lidércek, kísértetek, újabban pedig ufók látogatásaként magyarázták-magyarázzák élményeiket az alvási paralízist átélt, rémült emberek. S ez már utal is az alvási paralízis egyetlen kedvezőtlen egészségügyi következményére: olyan lelki megrázkódtatást okozhat, melyet nehéz feldolgozni. És itt nemcsak arról van szó, hogy valaki esetleg azt hiheti, az ufók pályáznak rá, és ez félelemmel tölti el. Fontosabb, hogy vannak, akiken szorongás lesz úrrá, mert azt hiszik, elméjük kezd megbomlani – ez a félelem persze tökéletesen alaptalan. Ezért ha egyszer-kétszer átélted az alvási bénultságot, a legjobb, ha nem is foglalkozol vele. Ha sokszor előfordul, és ez zavar, akkor lehet, hogy érdemes egészségesebb alvási szokásokat fölvenned, például rendszeresebben és elegendő ideig kell aludnod. Ezenkívül az alvási paralízis lehet bizonyos betegségek, például migrén vagy narkolepszia kísérőjelensége is – ilyen esetben természetesen az alapbetegséget kell kezelni.