A Transformers: Az utolsó lovag kissé nehezen követhető cselekményéből egyvalami azért világossá válik: a tudós-kalandor szakma határozottan kezd elnőiesedni.

Anélkül, hogy lelőném a poénokat, leszögezhetem, hogy a Transformers és A múmia cselekménye meghökkentően sok hasonlóságot mutat, például mind a kettőben a keresztes lovagok sírjából kell kikotorni egy sok évszázada ott rejtőző csodafegyvert, mert különben a gonoszok elpusztítják a világot. Hogy sikerül-e, nem árulom el, hadd izguljon, aki még nem látta.

No de ami pszichológiai szempontból figyelemre méltó, az az, hogy mindkét filmben egy-egy olyan férfi-nő páros a kalandok főszereplője, ahol a nő – amellett, hogy szexis – kiváló tudós, a férfi pedig műveletlen, de jólelkű, odaadó és bátor ösztönlény.

Régebben ez nem így volt ám! Ahhoz voltunk hozzászokva, hogy James Bond, Indiana Jones meg a többiek voltak a nagy, okos mindenhez értők, a melléjük keveredett lányok pedig főleg díszítőelemként funkcionáltak. Mostanában pedig mintha fordult volna a kocka. Miért?

Az egyik lehetőség, hogy a filmesek a „télen nyíló virág” jelenségét hasznosították, melyet a lélektan kicsit szakszerűbben „az elvárások megsértése” elméletének nevez. A lényeg, hogy ha valamilyen viselkedés ott jelenik meg, ahol nem várnánk, illetve egy olyan személy produkál kiváló vagy éppen csapnivaló teljesítményt, akiről ezt nem feltételeznénk, akkor ezt sokkal szélsőségesebben értékeljük (pozitív és negatív irányban egyaránt), mint ha az elvárásainknak megfelelő módon zajlottak volna a dolgok. Egy modellnek kinéző nőről nem gondolnánk, hogy három oxfordi diplomás tudós, de ha kiderül, hogy így van, akkor erre sokkal intenzívebb a reakciónk, mintha egy hatvanéves, kopasz, szemüveges férfiról tudnánk meg ugyanezt. A télen nyíló virág feltűnőbb, meglepőbb, mint a nyári, arról nem is beszélve, hogy az nem hír, ha a kutya harapja meg a postást és így tovább.

Ezen alapul az a filmes fogás is, hogy néha fordítva castingolnak: a hentes szerepére agysebész külsejű színészt keresnek és viszont. Egy hentesnek kinéző hentes mindig szimplább, unalmasabb, mint ha valaki olyan játszaná, aki egy kicsit felborogatja a sztereotípiákat.

Mégsem hiszem, hogy A múmia és a Transformers készítői azért cserélték fel bizonyos mértékig a hagyományos férfi és női szerepeket, mert így akartak meglepetést okozni, és intenzívebb hatást elérni. Sokkal inkább úgy gondolom, azért erősödött meg a tudós nő, nagyszívű férfi trend, mert ez már benne van a levegőben, a női nézők szívesen azonosulnak a kompetens női karakterrel, és a férfi nézők is elfogadják az ilyen szereposztást. És ez az egyik legjobb dolog, ami a Transformers-szel kapcsolatban elmondható...