Az őszike az őszi kikerics (Colchicum autumnale) népies neve. A növény lilás színű virágai ősszel, szinte már a tél közeledtével nyílnak. Az őszike erősen mérgező, hatóanyaga, a kolhicin nevű alkaloid már 10 miligrammos dózisban súlyos tüneteket okoz, 40 miligramm pedig halálos lehet belőle.

Nem nehéz párhuzamot találni Arany János Őszikék című kései versciklusának sokszor keserűséggel, fájdalommal teli költeményei és a gyönyörű, de halálos őszi kikerics között. Voltaképp nem is kell pontosan értenünk a címet ahhoz, hogy megérezzük, mi a lényege; az őszike szó jelentésének ismerete csak kiteljesíti azt, amit már megsejtettünk.

Arany nyelvhasználatára hihetetlen jelentéssűrűség jellemző, ezért talán nem hiba, ha egy lépéssel tovább megyünk, és még egy pillanatig vizsgáljuk a kikericshez kapcsolódó gondolatkört.

A kikerics ugyanis nemcsak ölni tud, hanem gyógyítani is: a kolhicin kis adagban alkalmas a szörnyű fájdalommal járó köszvényroham enyhítésére. Ezért Arany az őszikét akár az öregek gyógynövényének is tarthatta, hiszen amint az A Jóka ördöge című elbeszélő költeményéből is sejthető, a köszvényt az időskor velejárójának gondolta. A vers hősének, Jóka bátyának az az ötlete támad, hogy egyszerűen agyoncsapja elviselhetetlenül házsártos feleségét, de aztán meggondolja magát:

Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,

Istenhez téríti az oldal-nyilallás.

Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta:

Majd csak megtériti, ha vénségre juta.

(A süly szót a népnyelv a szifilisztől kezdve a skorbuton át az aranyérig sokféle betegségre alkalmazta.)

Arany János szinte egész életében betegeskedett, de köszvénye nem volt. Ám érdekes módon ő ebben nem volt biztos. 1860-ban egy levelében ezt írta Tompa Mihálynak látásának romlásáról (melyet a mai vélemények szerint minden bizonnyal retinasorvadás okozott):

„Igen különös nyavalyába estem: szemem minden percben elfátyolodik, a tárgy melyre nézek, legyen az betű vagy templom, elkezd vibrálni s én nem látok semmit. Ez a baj már néhány nap óta van rajtam; nem fájdalmas, de alkalmatlan és bosszantó. Azt mondják: gyomorrosszaság, aranyér, szemköszvény stb.”

Az Őszikék versei sokkal később keletkeztek, mint az idézett levél, de Arany élete vége felé mindenképpen úgy tekintett magára, mint soféle betegségtől gyötört idős emberre, és talán megfordult a fejében, hogy az őszikék veszélyes mérge a fájdalom enyhítésére is alkalmas. Akár igen, akár nem, ez a gontolat teljesen egybevágna azzal, amit az egyik legszebb őszikében, a Mindvégig című versben olvashatunk:

A lantot, a lantot

Szorítsd kebeledhez

   Ha jő a halál;

Ujjod valamíg azt

Pengetheti: vígaszt

   Bús elme talál.

A kikerics tehát – akár a vers – egyesíti magában a szépséget, a halált és a vigasztalást. Nagyon poétikus virág. Apollinaire talán leghíresebb versének címe is Kikericsek. És a versben van egy különös rejtély – de erről majd legközelebb.