Főleg pszichológia, de nemcsak az

Heti pszichó

Testről, lélekről és pszichológusokról

2017. április 09. - Mannhardt András

A jóval kezdem: Enyedi Ildikó mozijában sok az első osztályú, sőt osztályon felüli filmes megoldás. Olyan eredeti, szuggesztív pillanatok ezek, melyekért érdemes moziba járni, és érdemes filmet készíteni. Számomra felejthetetlen például az a snitt, amelyben a lefekvéskor az ágy elé letett papucs lassan kirúgja magát, nagyon erős a lakásbelsők atmoszférája, és mesteri, ahogyan a szarvasokat bemutató jelenetekben a vágás érzékelteti, hogy az állatokban valamiféle emberi lélek lakozik.

Azonban a filmnek – ahogyan erre néhány kritika így-úgy meg is próbált rámutatni – komoly gyengeségei is vannak. Én most csak a legkínosabbal szeretnék foglalkozni: a vállalatnál lefolytatott pszichológiai vizsgálat ábrázolásával.

Az igazán jó történetek természetes módon haladnak előre, a nézőnek nem is tűnik fel, miként vannak kitalálva, megszerkesztve. Az igazán jó történetek azonban nagyon ritkák... A mesterkélt, összetákolt történetekben viszont a néző számára már menet közben nyilvánvalóvá válik, hogy némely – kissé furcsa – cselekményelem csak azért került be a történetbe, hogy valamilyen előre kijelölt cél felé terelgesse az eseményeket.

A Testről és lélekről forgatókönyve ilyen szempontból kifejezetten gyenge; sajnos nagyon kilóg a lóláb, hogy hátulról előrefelé próbálták kitalálni. De nézzük, mire is gondolok. Enyedi Ildikó alaposan feladta magának a leckét: a történet két nagyon zárkózott, magáról alig beszélő szereplőjének – két kollégának – mindenképp rá kell jönnie, hogy éjjelente ugyanazt álmodják. (Bízom benne, hogy most nem lőttem le semmilyen poént, ez a motívum már a film előzetesében is benne van!) A közös álomlátás nagyon lényeges, ez adja a film lírai, és kissé misztikus vonulatát. Ez tehát a cél, ahova a forgatókönyvnek el kell jutnia: a két embernek meg kell ismernie egymás álmait. De az ég szerelmére, hogyan fogják megtudni, ki mit álmodott, ha egész nap alig mukkannak meg? Enyedi Ildikó megoldása: legyen a cégnél egy pszichológiai felmérés, melynek során a két ember egymástól függetlenül elmondja a pszichológusnak az álmait, a pszichológus pedig majd felismeri az azonosságot és ezt valamilyen módon a két ember tudomására hozza. Ez a megoldás természetesen azt igényli, hogy a történet tovább terjeszkedjen visszafelé, hiszen kreálni kell valamilyen motívumot, ami szükségessé teszi a vállalatnál a pszichológiai vizsgálatot. Ez az ok a filmben meghökkentően bugyuta: a cégnél lopás történik, és mivel az ujjlenyomatok használhatatlanok, a rendőr nyomozó azt javasolja a gazdasági igazgatónak, hívjon egy pszichológust, aki az összes dolgozó személyiségvizsgálata alapján majd megmondja, ki lehet a tolvaj... Keservesen csikorgó fordulata ez a történetnek, ráadásul annyira össze van csapva, hogy gyakorlatilag nem is érthető. Kedves Olvasó, ha már láttad a filmet, tedd a szívedre a kezed, Te érted, hogyan is volt az a história az 50 éves érettségi találkozóval? Bevallom, én nem értettem meg. Pedig azt hiszem, elvileg ez az a botrány, ami a rendőrségi eljárást indokolta.

Ám a mélypont még csak ezután következik.

A pszichológus megérkezik a céghez, és elkezdi a vizsgálatot. Ami pedig ekkor történik, az hajmeresztő. A pszichológus érzéketlenül vájkálni kezd az emberek magánéletében, kínos helyzetbe hozza őket, szexuális életüket firtatja, sőt egyes kérdésekkel szándékosan megalázza a vizsgált személyt, visszavágva bizonyos sérelmekért. Pontosan olyan az egész, ahogyan Móricka – tegyük hozzá: egy eléggé rosszindulatú és tudatlan Móricka – a „lélekturkászok” munkáját elképzeli.

Persze sejtem én, hogy azért van szükség erre a „mélylélektaninak” álcázott primitív hablatyolásra, hogy elhangozhasson a kérdés: „Mit álmodott?”, és ez a hosszú, szerencsétlen cselekményszál végre betölthesse a hivatását és kiderülhessen, hogy a két szereplő ugyanazt álmodja.

Több kritika is megjegyzi, hogy Enyedi Ildikó furcsán elejt egyes cselekményszálakat. Naná, hogy elejti őket! A lopás, a rendőrség, a pszichológus csak addig kellett, amíg ki nem derült a közös álomlátás – a rendező ezeket a beindított történéseket, amikor már nincsen szükség rájuk, megkönnyebbülten, mondhatni nagy ívben elhajítja, hogy végre belekezdhessen abba, ami igazán érdekli: a misztikus módon eleve összekapcsolódott két ember közeledésének ábrázolásába.

Tudom, értem, hogy a Testről és lélekről nem dokumentumfilm. Nem realista film. Tudom azt is, hogy beszélhetünk metaforikus formanyelvről, groteszk ábrázolásmódról és a valóságtól elemelt narrációról, de azt is tudom, mégpedig eléggé biztosan, hogy amit a pszichológiai vizsgálat jeleneteiben a vásznon látunk, nem egyéb, mint ócska klisék halmaza. Sajnálom.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetipszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr2112411349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alex Lavour 2017.04.10. 09:02:16

Ebbel a blogban tényleg nagyon kilóg a lóláb. Ez a film nem dokumentumfilm a pszichológus munkájáról. Ez a film játékfilm. A blog célja a kötözködési szándék, mindenáron? Vajon miért? Vannak ötleteim.
Nekem nagyon tetszett a film. Végre egy napjainkban játszódó MAGYAR film.

BrianZ 2017.04.10. 10:53:35

Hol vannak a jó forgatókönyv írók? Még ha jó is a film képileg, akkor is, legyen már egy épkézláb forgatókönyv! A fiam operatőrnek tanul és ilyen forgatókönyvért még kettest sem kapna! De bezzeg ő sosem fog lehetőséghez jutni, mert az Enyedihez hasonlók már "befutottak" és még a leidiótább sztorikból is képesek filmet csinálni. Ugyanez a helyzet például "A stylist" című filmmel, ami szánalmasan gyenge, de a rendező híres, ezért kap díjakat. A zsűriben ülő filmesek ezt gondolják: hú, de össze-vissza ez a film, de nem akarom mutatni, hogy nem értem, ez biztos nagyon művészi, ezért díjat adunk neki.
Sajnos az utóbbi időben ez uralkodott el, hol vannak már az olyan nagy filmek, mint az "Aranypolgár"!

Márk Balás 2017.04.10. 10:59:17

Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy egy kritika is akkor jó, ha folyékonyan halad előre, nem pedig a szerződnek kell prezentálni, hogy mit csinál éppen. "A jóval kezdem: "; "Én most csak a legkínosabbal szeretnék foglalkozni: " stb. -- ha már ennyire számon kérjük valakin, hogyan narrál egy történetet, akkor érdemes arra figyelni, hogy a saját cikkünk is megfeleljen ezeknek a kritériumoknak. Különben könnyen ered az a látszat, hogy az illető egy kritikai cikk alatt akarja esetleges frusztrációit megragadni.

Számomra nem világos, mi nem volt világos az érettségi találkozóban; a film szempontjából nem is lényeges. Ha jól értem, a cikk szerzője számára az elsődleges probléma a pszichológiai vizsgálat, ami azért hiteltelen, mert "ilyen nincs".

A szerző szerint tehát egy fikciós történet keretein belül is kizárt egy hatalmával visszaélő, kisstílű pszichológus figurája? Nagyon veszélyesek az ilyen kijelentések, mert még egy szakember sem állíthatja, hogy minden pszichológust ismer, aki jelenleg dolgozott, valaha dolgozott és aki a későbbiekben dolgozni fog.

Mellesleg jegyezném meg, hogy a sorozásomon engem megvizsgáló pszichológus kb. ugyanezt a szintjét mutatta az emberek tiszteletének, a szakmai alázatnak és szakszerűségnek.

szamarillat 2017.04.10. 21:17:37

Úgy képzelem, a végtelenül szimpatikus gyermekpszichiáter figurája részben az ilyenfajta morgások kivédésére is kerülhetett a történetbe. Bár Mária "hivatalosan" már réges-rég "kinőtte", mégis őhozzá fordul, figyelmet, megértést és nem utolsósorban használható tanácsokat kap tőle. Minden szakmában vannak jó és rossz szakemberek. Ebben a filmben egyazon szakmából mindkétféle megjelent. Miért csak a rosszról esik szó?

Mannhardt András 2017.04.11. 01:29:20

@szamarillat:
Kedves szamarillat!
Engem a filmben az zavart, hogy a céges vizsgálatról szóló jelenetek közhelyes és torz módon ábrázolják a pszichológusi tevékenységet. És ez nemcsak a pszichológusnő stílusára vonatkozik, hanem a „vizsgálat” tartalmára is. Hiszen a pszichológusnő sorra kérdez rá olyan érzékeny, intim adatokra, amelyekhez egy munkáltatónak az égvilágon semmi köze. Ez nemcsak lélektani, hanem személyiségi jogi szempontból is nonszensz, akárcsak az, hogy a vizsgálat eredményét a pszichológusnő nevek említésével csak úgy, szóban elmondja a gazdasági (!) igazgatónak. Persze tudom, hogy egy játékfilmben sok minden megtörténhet, ami a valóságban másképpen van, például dinoszauruszok üldözhetnek embereket és fordítva. De az ilyesmi csak akkor jóízű, ha a nézők pontosan tudják, hogy mindez csak játék. A Testről és lélekről viszont éppen a legelterjedtebb tévhiteket, előítéleket tükrözi vissza, és ezzel mintha azt üzenné, „bizony, így van ez”: aki egy pszichológus karmai közé kerül, az kiszolgáltatottá válik, kínosan fogja érezni magát, faggatják, megalázzák, kiadják a titkait, elárulják. Lehet, hogy ez óriási poén és egy játékfilmnek díszére válik – én nem így gondolom.
Egyébként szerintem az általad végtelenül szimpatikusnak tartott gyermekpszichiáter (vagy pszichológus?) sem állt a helyzet magaslatán. Láthatóan feszengett, állandóan le akarta passzolni Máriát, mert nem érezte magát kompetensnek. Azt mondod, használható tanácsokat adott, de feltételezem, nem a zenehallgatásra gondolsz, ami főleg csak arra volt jó, hogy Mária zenét hallgasson, amikor a kádban… De ezt már nem írom le, hátha valaki még nem látta a filmet.

Korvett5 2017.04.11. 14:40:35

Egyet kell értenem BrianZ véleményével a forgatókönyvet illetően.
Nagyon zavaró tévedések : a szarvasmarha vágása már régen nem ilyen brutálisan véres művelet, (kivéve a kóser vágást, ahol nincs kábítás, és a nyaki ütőerek elmetszése után a padlóra ömlik a vér), bár kétségtelenül hatásos képsorok voltak. Ez akkor is igaz, ha tudom, hogy nem napjainkban játszódik a film.
Máriát meosként mutatják be, aztán doktornő lett belőle, /húsvizsgáló állatorvos ? aki tényleg hatósági személy, és nem a vágóhíd alkalmazottja a valóságban/
Az ellopott gyógyszernek semmi keresni válója a vágóhídon, a magyarázat fals.
A pszichológus módszere és "tesztje" kevésbé zavart, tudva, nem napjainkban játszódik, így nem kiáltok a jogvédők után.
Vártam, hogy megnézhessem, csalódás volt, és nem csak a fentiek miatt, vontatottsága sem tetszett, a jó snittek ellenére sem.
süti beállítások módosítása